Mivel az elmúlt egy hétben nem igazán voltam itthon, így nem tudtam nektek írni. Ezt szeretném most bepótolni.
Az előző bejegyzésem a gólyatáborba való készülésről szólt, így hát most akkor mesélek nektek arról, milyen is volt maga az ott eltöltött idő. Ez az összejövetel négy napig tartott (szerda-szombat). Megérkeztünk szerdán reggel fél kilencre a Tiszafüredi buszmegállóba. Onnan azt hittük egy kicsi séta az egész és már ott is vagyunk. Csak hogy mi ezt rosszul hittük, nagyon rosszul. 🙂 Végül csak oda értünk, egy 35 perc kellett neki (rohanós tempó forever :)) Aztán beregisztráltunk, és elfoglaltuk az apartmanunkat. Heten voltunk egy apartmanba, mint a gonoszak. Ezek közül csak két lány illett ebbe a szerepbe 😀 A többiekkel jól összehaverkodtam. Különösen Ágival és Nikivel. Kezdettől fogva együtt mászkáltunk, fedeztük fel a tábor területét (nem mintha olyan nagy lett volna…:)) Szóval ott tartottam, hogy első nap. A délelőtt viszonylag unalmasan telt, aztán délután teljesen lefárasztottak minket. Csapatok voltak, amiknek a besorolását a nyakunkban lévő kártya határozta meg. Sajnos nem egy csapatba kerültünk. Lassan ment a délután, 4 óráig álltunk, és csináltuk a feladatokat kedvtelenül. Gyorsan elszaladt a nap, rendeltünk pizzát estére, és utána készülődtünk a buliba 😀 Niki kicsinosított, és viszonylag tűrhető állapotba kerültem. Fogalmam sincs, hány óra volt, hogy visszamentünk a szállásunkra, csak azt tudtuk, fáradtak voltunk. Viszont hiába akartunk aludni, nem hagytak minket. Óránként jártak be ébreszteni a gólyák (még csak nem is a rókák…hát komolyan!) Ordították, hogy TTK, ér kérdezgették ki az, az itt jelenlévők közül. Persze, hogy Ági és én TTK-ok vagyunk, de letagadtuk, mivel nem volt kedvünk kimászni az ágyból. Na meg honnan a fenéből tudták volna meg, ha egyszer rendesen be voltak piálva? Szerintem a nevüket se tudták volna megmondani 😀
Második nap:
Reggel hétkor hangos dudaszó, és zene, rókák jöttek be, síppal a szájukban, és húzták le rólunk a takarót, ugyanis reggeli tornára invitáltak bennünket. De kinek volt kedve? Mert nekünk ugyan nem!!! Voltunk olyan rendesek és mégis csak kimásztunk… A délelőtt folyamán a nagy fehér sátorban, ami a kis kék sátor mellett volt, előadást tartottak. Bemutatták a a főiskola vezető diák tagjait, és mondtak pár fontos információt. Közben rengeteg kép készült rólunk, de ezeket még nem kaptuk meg. A délután ugyanúgy telt, mint az az előtti, játékokkal. Este szintén buli, egy fokkal jobb, mint előző este. Sok ember táncolt az asztalokon, ági és én viszont tartózkodtunk ettől. Móni meg Niki viszont jól ropták 😀 Az éjszaka ugyanúgy két órás alvás, költögetések miatt 😀

Harmadik nap:
Végre pihenőnap, és nem voltak kötelező programok. Vagyis délelőtt mégis csak volt. Az iskola vezetősége ugyanis ellátogatott hozzánk a táborba. Illedelmesen végighallgattuk őket, és az előadás után jöhetett a jól megérdemelt pihenés. Az utolsó este szintén zenész: BULI, BULI, BULI :))))

Negyedik nap:
Csoda történt, ugyanis nem volt ébresztés, vagy lehet, hogy csak én nem emlékszem rá 😀 Na, mindegy. Szépen lassan összecsomagoltunk, és tíz óra fele kiballagtunk a tábor területéről. “Röviden” ennyi 🙂

A tábor alatt ha 13 órát aludtunk, szerintem sokat mondok 🙂 Ezért mikor hazaérkeztem, lezuhanyoztam, és bevetettem magam az ágyikóba. Este fél hétig fel sem keltem. Kipihentem magam. Vagyis csak félig, ahogy Niki mondaná, átmentünk zombi üzemmódba 🙂 Félzombik 😀

Kedvenc közösségi oldalunkon azóta is beszélünk minden nap, és már alig várjuk, hogy újra találkozhassunk! 🙂

Most pedig a tábor két himnusza, mert ezek nem maradhatnak ki!!!

A másodikat a tábor végére már fújtuk, annyiszor meghallgattuk.
Majd még képekkel jövök, ha végre lesznek! 🙂

Jó éjt! 🙂

Iluss♥