Sziasztok!

Ma sikeresen beköltöztem a kollégiumba, immár én is kollégista lettem. Azt a kolit sikerült megkapni, amit szerettem volna, viszont a szobánk elég magasan van…laza 3. emelet, mondjuk nekem ez is. Na szóval, mivel van lift, élvezettel használtuk a szobatársammal (aki szintén földrajzos, mint én) ám de beragadtunk…szerencsére ott volt a szomszéd, és kiszabadított minket. Akkor megfogadtam, többet nem liftezek, inkább kiszenvedem a három emeletet. Na és persze EGER… Ez a város (basszus) és bocsánat az ilyen beszédért, TISZTA LÉPCSŐ. Tudni kell, hogy én és a lépcsők ki nem állhatjuk egymást!!! Sose ápoltunk jó viszonyt, ami azt illeti. Van egy olyan érzésem, hogy ezután se fogunk.

Szóval, reggel hajnali négy órakor keltem, hogy lassan, de azért biztosan ideérjünk Egerbe. 3/4 6-kor sikerült is elindulni. Szépen ment is minden (ugye bár én vezettem) csak amikor beértünk a városba el voltam veszve. Ugye kocsival még sose jártam itt, és semennyire se ismerem ezt a várost. Az oké, hogy voltunk kirándulni a várban, valamikor anno az őskorban, de az más tészta volt. Na, akkor, háromszor szemeltem ki egy benzinkutat, és kérdezősködtem, hogy merre is van az a bizonyos kollégium. Eltérítettek egyszer, de aztán csak megtaláltuk a helyes irányt. Ahhoz képest, hogy szinte hajnalban indultunk, 8 órára értünk ide. Bejelentkeztem, aláírtam a szerződést, és már pakolhattam is fel a szobába (bocsánat, apartmanba.) Gyorsan hazaküldtem a kísérő bizottságot, és már szaladtunk is a beiratkozásra, ahol elmondtak mindent szépen és érthetően. Pihenés következett, aztán kettőkor szakbemutatkozó volt, bemutatkoztak a tanárok, vagyis egy kisebbik része. Ezután a nap hátra lévő részét pihenéssel töltöttük, majd este a “szomszédok” rávettek, hogy menjünk ki kicsit iszogatni. Az iszogatás alatt annyit értek, hogy én csak egy kólát ittam (amit utólag is nagyon köszönök!), a többiek meg a kedvükre valót:)
Végre lezuhanyozva, és lassan kidőlve, de megírtam nektek ezt a beszámolót.

Jó éjt nektek! 🙂

Iluss♥